Ősz

Először nem gondoltam, hogy külön bejegyzést szentelnék annak, hogy nekem mit is jelent az ősz. De meg ihletődtem. Ezért, most íme az itt ősz amiért, én szeretem.

Először is próbálok minden évszakot elfogadni úgy ahogy van és igyekszem nem bosszankodni azon, hogy miért van még meleg amikor hideget szeretnék és fordítva. Mivel ezen úgy sem tudok változtatni inkább próbálom benne megkeresni, hogy mi benne a jó.

Számomra az ősz = melankólia. De nem abban a reménytelenül búskomor hangulatában, hanem inkább egy csendes, hűvös ráhangolódásban testben és lélekben a télre. Hűvösek a reggelek, de a nap még van, hogy melegen süt ránk. A fák lassan elhullatják a leveleiket és csupaszon, megkopaszítva várják a hideget. Ezernyi színben játszik a természet. A költöző madarak vonulásában benne van egy kis elengedés, de benne van a jövő ígérete is. Mintha minden, ami nyáron tombolt most lelassulna és lenyugodna. Bent a lakásban azonban meleg vár, egy kislámpa fénye, egy puha paplan melege és az elmaradhatatlan forró, gőzölgő tea illata. Ez mind oly erővel hathat, ami felmelegíti a lelkünket, még akkor is ha kint hideg van vagy éppen most áztunk át a hideg esőben.

Arról nem is beszélve, hogy a kisgyerekeseknek mennyi új gyűjtögetni valót kínál ilyenkor a természet. Gyerekkoromból én is emlékszem, hogy milyen nagy gonddal szedegettük a testvéremmel a gesztenyét a makkokat és a száraz, lehullott leveleket a földről. Otthon aztán elő vettük, sorba rendezgettük. A gesztenyékből gesztenye babát a levelekből festékkel levél lenyomatot késztettünk. Aki szeret kirándulni, ebben az évszakban is hódoljon ennek a tevékenységének, mert az erdők ilyenkor különösen gyönyörűek. Nálunk már hagyomány (tök véletlenül alakult így), hogy ősszel a Mátrában töltünk egy hosszú hétvégét. Ilyenkor kirándulunk, felmegyünk a Kékesre, Mátraházánál a Csülök Büfében isteni finom csülköt eszünk, tormával és friss kenyérrel (ezt egyszer az évben én is megengedem magamnak) és sokat pihenünk.

Nem gondolnám azt, hogy siratni kellene a nyarat vagy már októberben a karácsonyi menün kellene gondolkozni. Helyette inkább engedjük meg magunknak megélni a pillanatot, azt, ami most van. Elfogadni és megszeretni benne valamit, ami örömmel tölt el bennünket. Így már nem is olyan rossz ez az ősz, ugye?

Gabrielle

Follow my blog with Bloglovin

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s