Könyvek gyerek-témában

Mára egy összeállítást hoztam nektek a kedvenc gyerekneveléssel vagy azzal kapcsolatos könyveimből. Ha egy kis megerősítésre, tanácsra vagy játék ötletre van szükségem akkor ezek közül szoktam válogatni. Talán úgy a legjobb, hogy ha rendszerezem nektek.

Gyerekjátékok, fejlesztés, montessori szemléletű gyakorlatok

Deákné B. Katalin – Anya taníts engem!

Maja Pitamic – Tanítsd meg, hogyan csináljam!

Gyermekpszichológia

Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes – Gyermeklélektan

Gyereklélek kiadvány – 2018/1.

Gyereknevelés, konfliktusok tudatos megoldása

Kim John Payne – Egyszerűbb gyermekkor

Kim John Payne – Melegszívű fegyelmezés

Ha jól emlékszem az összeset a netről rendeltem, kivéve a magazint mert azt a Sparba vettem. Mivel a neten mindig vannak akciók ezért érdemes keresgélni, hogy hol kaphatóak meg a legjobb áron.

És, hogy miért ezek a kedvenceim? Mert mindenkinek van egy sajátos elképzelése a gyereknevelésről és arról, hogy ő hogyan szeretné nevelni a sajátját. Nekem ezek a könyvek/kiadványok állnak a legközelebb ahhoz a szemlélethez, amit jónak és követhetőnek találok ebben a témában. Természetesen ezek csak iránymutatásul szolgálnak és nem kell minden leírt betűt szentírásnak tekinteni. Ebben is hallgatni kell az ösztöneinkre és figyelni, hogy a mi gyermekünknek mire van szüksége.

Ti szoktatok hasonló könyveket olvasni vagy mindenben az ösztöneitekre hallgattok? Ha igen, melyik a kedvencetek?

Gabrielle

Ősz

Először nem gondoltam, hogy külön bejegyzést szentelnék annak, hogy nekem mit is jelent az ősz. De meg ihletődtem. Ezért, most íme az itt ősz amiért, én szeretem.

Először is próbálok minden évszakot elfogadni úgy ahogy van és igyekszem nem bosszankodni azon, hogy miért van még meleg amikor hideget szeretnék és fordítva. Mivel ezen úgy sem tudok változtatni inkább próbálom benne megkeresni, hogy mi benne a jó.

Számomra az ősz = melankólia. De nem abban a reménytelenül búskomor hangulatában, hanem inkább egy csendes, hűvös ráhangolódásban testben és lélekben a télre. Hűvösek a reggelek, de a nap még van, hogy melegen süt ránk. A fák lassan elhullatják a leveleiket és csupaszon, megkopaszítva várják a hideget. Ezernyi színben játszik a természet. A költöző madarak vonulásában benne van egy kis elengedés, de benne van a jövő ígérete is. Mintha minden, ami nyáron tombolt most lelassulna és lenyugodna. Bent a lakásban azonban meleg vár, egy kislámpa fénye, egy puha paplan melege és az elmaradhatatlan forró, gőzölgő tea illata. Ez mind oly erővel hathat, ami felmelegíti a lelkünket, még akkor is ha kint hideg van vagy éppen most áztunk át a hideg esőben.

Arról nem is beszélve, hogy a kisgyerekeseknek mennyi új gyűjtögetni valót kínál ilyenkor a természet. Gyerekkoromból én is emlékszem, hogy milyen nagy gonddal szedegettük a testvéremmel a gesztenyét a makkokat és a száraz, lehullott leveleket a földről. Otthon aztán elő vettük, sorba rendezgettük. A gesztenyékből gesztenye babát a levelekből festékkel levél lenyomatot késztettünk. Aki szeret kirándulni, ebben az évszakban is hódoljon ennek a tevékenységének, mert az erdők ilyenkor különösen gyönyörűek. Nálunk már hagyomány (tök véletlenül alakult így), hogy ősszel a Mátrában töltünk egy hosszú hétvégét. Ilyenkor kirándulunk, felmegyünk a Kékesre, Mátraházánál a Csülök Büfében isteni finom csülköt eszünk, tormával és friss kenyérrel (ezt egyszer az évben én is megengedem magamnak) és sokat pihenünk.

Nem gondolnám azt, hogy siratni kellene a nyarat vagy már októberben a karácsonyi menün kellene gondolkozni. Helyette inkább engedjük meg magunknak megélni a pillanatot, azt, ami most van. Elfogadni és megszeretni benne valamit, ami örömmel tölt el bennünket. Így már nem is olyan rossz ez az ősz, ugye?

Gabrielle

Follow my blog with Bloglovin

Külső zaj

Reggel. Kinyitom a szemem még álmosan, fáradtan feleszmélek. Ébren vagyok. A reggeli napfény a forgalom zajával együtt kúszik be az ablakon. Egy új nap, új lehetőség, egy új Én. Ez a gondolatsor még folytatódhatna számos olyan momentummal, ami elnyújtja a pillanatot, de történik valami, ami megszakítja. A telefonom…

Book (1 of 1)-3

Abban a pillanatban, amikor egy telefont veszünk a kezünkbe és fellépünk a kedvenc weboldalunkra, közösségi média felületünkre, megszűnik a világ. Megszűnnek a gondolatok. Vagyis nem teljesen, de lekorlátozódnak. Egy ideje sajátmagamon kezdtem el észrevenni, hogy mennyire befolyásolja a saját kreativitásomat, gondolkodásomat az a temérdek mennyiségű külső behatás, ami a telefonomból ömlik az agyamba mindennap, amikor a kezembe veszem. Túl sok minden érdekel, túl sok mindent akarok. És ugye mivel mindent nem lehet, ezért csalódottság érzés kezdett úrrá lenni rajtam. Mert mit lát az ember lépten nyomon? Ezt vegyél azt vegyél. Legyél tökéletes, legyél egyedi, miközben mindenki ugyanolyan vagy ugyanarra vágyik. Persze itt tisztelet a kivételeknek, mert szerencsére azért vannak ilyenek is. Viszont tény, hogy az internet számlatan ember életét befolyásolja a nap minden percében. Az már más kérdés, hogy jó vagy rossz irányba. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. De úgy vélem, hogy időnként nem árt önvizsgálatot tartani és mélyen elgondolkozni azon, hogy nem irányítják e túlságosan az életünket ezek az emberek, cégek, akik ezek mögött a tartalmak mögött vannak. Rengeteg értékes és hasznos időt vesz el az éltünkből az, hogy azt nézzük mások, hogy élik a sajátjukat. Legalábbis, azt a részét, amit megmutatnak belőle. Ha ezt így végig gondoljuk nem sok értelme van, igaz? A megoldás talán abban rejlik, hogy próbáljuk meg tudatosabban használni az internetet és azokat információkat, amiket onnan kapunk. Nem kell mindent elhinni, amit látunk és olvasunk. Tartsunk minél több net mentes napot, amikor egyáltalán nem használjuk a közösségi oldalakat és a világhálót. Amennyire lehet zárjuk ki a külső zajt és figyeljünk a belső hangunkra. Találjuk meg Önmagunkat és ne hagyjuk, hogy mások befolyásoljanak minket. Nem, nem akarok forradalmat indítani és okoskodni sem szeretnék. Egyszerűen csak szerettem volna erről egy kicsit beszélni, mert úgy érzem, kell erről beszélni.

Gabrielle

Miért vagyok itt?!

Kedves Olvasó,

Örülök, hogy itt vagy. Szeretnék bemutatkozni neked. Gabriellenek hívnak, 29 éves vagyok, feleség és édes anya. Régi vágyam volt egy saját oldal indítása és most a 29. szülinapomon elhatároztam, hogy neki vágok.

Miről olvashatsz? Leginkább az életmódváltással kapcsolatos ötleteimet, tapasztalataimat szeretném veled megosztani. Ezzel kapcsolatosan lesz majd szó étkezésről, egészség- és környezet tudatosságról, időbeosztásról, gyereknevelésről, lelki tényezőkről, sportról és minden ehhez kapcsolatos témáról, ami segíthet neked/nekünk a váltásnál. Fontos megjegyeznem, hogy még jómagam is a változtatások elején vagyok, ezért ez a blog nekem is egy kapaszkodó abban, hogy rendszerezni tudjam, az ezzel a témával kapcsolatos teendőimet, gondolataimat.

A következő idézetet a napokban egy kedves ismerősöm osztotta meg az egyik közösségi médiafelületen és annyira megtetszett, hogy szeretném veled is megosztani.

Mindannyiunknak két élete van.                                                                                                  A második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy csak egy van!

Ezzel a pár gondolattal szeretnék most tőled búcsúzni. Remélem neked is annyira tetszett mint nekem, amikor először olvastam. Hamarosan újra találkozunk.

Gabrielle

sunrise
forrás: pinterest